Menü

Kiemelt témánk

Feliratkozás


Eseménynaptár

előző hónapkövetkező hónap
06_GYU_4789_3.jpg
Charaf Hassan, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Karának dékánjaForrás: ITB

Tobzódunk. Nincs olyan hónap, hogy ne érkezne hír kutatás-fejlesztési együttműködésről valamely felsőoktatási intézmény és nagyvállalat között. Az egyetemi és az ipari szféra szoros kapcsolatából az ökoszisztéma minden szereplője profitál, tágabb perspektívából nézve pedig az egész hazai gazdaság. Ehhez azonban szemléletmód-váltásra is szükség van: nem árt a piaci gondolkodás az egyetemek falain belül. Charaf Hassannal, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Karának (BME VIK) frissen kinevezett dékánjával beszélgettünk.

– Mely területeken figyelhető meg leginkább az egyetemi és az ipari szféra kooperációja?

– Ilyen típusú együttműködések alapvetően a termelő szakmákban, illetve a STEM-területeken (a Science, Technology, Engineering, Mathematics szavak rövidítéséből – a szerk.) vannak. Ott érdekes és fontos az ilyen kooperáció, ahol természettudományi és műszaki képzések folynak. A BME múltjából fakadóan zászlóvivőnek számít, hiszen itt van a műszaki képzés gyökere az országban.

Van egy vízióm, egy hitvallásom. Magyarország gazdasága akkor erős, ha erős a BME, ami pedig akkor erős, ha a VIK is az. Nálunk van a kulcsa az ipari–egyetemi együttműködésnek. A Magyarországon létező kutató-fejlesztő központok, illetve a szektor multinacionális cégei, nagyvállalatai kivétel nélkül szoros kapcsolatot ápolnak egyetemünkkel. A BME VIK középpontban van, főleg azokon a területeken, ahol a szoftveripar tombol. Ezt pedig az állami szférában is érzékelték, tudomásul vették.

– A zászlóvivői státuszhoz úttörő szemléletmódra is szükség van. Mit csinálnak önök másként?

– Ez a kar kivételes több tekintetben is, például nem hisz a donációs szemléletben. Véleményem szerint hosszabb távon nem lehet úgy fenntartani egy kart, hogy csak támogatásokból, adományokból éljen. A karnak érdemben produkálnia kell, és igenis érdekeltnek kell lennie abban, hogy termeljen, kutatási és innovációs eredményeket mutasson fel és ne ijedjen meg a fejlesztésektől, újításoktól. Mi ebben a szellemben működünk – és ennek hangot is szeretnénk adni. A következő hónapokban több, az ipari és egyetemi együttműködést célzó megállapodásunkról várható hír a sajtóban, mert ezt az aktivitást, ezt a tevékenységet még intenzívebben fogjuk csinálni, és szélesíteni akarjuk a partneri körünket is.

Szakmai életút és kitüntetések

1987–1992 BME VIK, okleveles villamosmérnök

1994–1998 BCE, okleveles közgazdász

1995 PhD fokozat, egyetemi adjunktus

2000 egyetemi docens

2014 habilitáció

2016– egyetemi tanár, tanszékvezető, BME VIK AUT

2018– NJSZT alelnök, MI Koalíció elnökségi tag

2019– dékán, BME VIK

 

2003 Az év informatikai oktatója

2004, 2008, 2012 IBM Faculty Award

2011 BME Pro Juventute Universitatis

2015 Gábor Dénes-díj

2016 Magyar Érdemrend Lovagkereszt

 

– A két szektor együttműködése nem új keletű, de napjainkban láthatóan virágzik. Mi áll ennek a hátterében?

– Az utóbbi években az ipari és egyetemi együttműködések fő mozgatórugója az állam volt, számos olyan K+F fókuszú pályázatot írtak ki, ahol előnyben részesült az ilyenfajta együttműködés. De van egy másik aspektusa is ennek az erősödő tendenciának. Az utóbbi két év arról is híres, hogy mindenki, minden fórumon a munkaerőhiányról beszél – az IKT-szektorban (információs- és kommunikációs technológiák) pedig kifejezetten a fejlesztőmérnökök hiányáról. Munkaerő szempontjából mi abba az irányba tartunk, ahol a magas hozzáadott érték van fókuszban. Nem tartozunk abba a kategóriába, amely „X új szakmunkást” tud pár hónap alatt a munkaerőpiacra állítani, ez nem a BME szintje és feladata. Nekünk egy feladatunk van: az, hogy fejlesztőmérnököket képezzünk, műszaki területen kutatókat képezzünk, és állandó kapcsolatot, közös projekteket valósítsunk meg a cégekkel. Ez a gazdasági(bb) szemlélet sokáig hiányzott a hazai műszaki képzésből – miközben pontosan ezzel a szemlélettel nyertek sokat az amerikaiak. Mi már ezen az úton járunk, de még van hova fejlődnünk, van mit tanulnunk. Olyan időszak kezdődik most az életünkben, amikor ennek sebessége gyorsabb, kiterjedése nagyobb lesz, mint korábban.

 

– Önöknél milyen együttműködési formák, lehetőségek vannak?

– Négy szintű együttműködési lehetőséget kínálunk a cégeknek. Az első szint lényege az, hogy minden Magyarországon jegyzett cég jogosult arra, hogy szerződjön velünk arról, hogy szakmai gyakorlatosok kerüljenek hozzá. A képzésünkben minden szinten, mind az alapképzésben, mind a mesterképzésben vannak kötelező szakmai gyakorlatok, kihelyezések minimum 6-8 hetes időtartamban.

– A diákok válogatnak – válogathatnak?

– Igen, a kereslet–kínálat itt is működik, és a jelenlegi helyzetben nagyobb a cégek igénye, mint amennyi a hallgató. A diákok egy listából választhatnak, hogy melyik céghez és milyen témára jelentkeznek.

Hadd tegyek egy kitérőt és említsek egy példát! Tavaly szeptemberben elindítottuk a BProf üzemmérnök-informatikus képzésünket a hazai informatikushiány hatékony csökkentése érdekében. Ez a képzés azokat célozza meg, akik csökkentett elméleti és több gyakorlati ismeret birtokában mielőbb el akarnak helyezkedni informatikusként a munkaerőpiacon. A programot hat félév során lehet elvégezni, és az utolsó két félévében az egyetem a vállalatokkal karöltve kooperatív képzésben oktatja a hallgatókat. Tehát az ipari tapasztalat mellett a projekt alapú tárgyakat a vállalatnál végzett munkával teljesíti a hallgató. Mi szerződünk a cégekkel, mi helyezzük ki a majdnem „kész” informatikusokat a cégekhez. Ez is jó példa az ipar és az egyetem közötti együttműködésére: a kar szerződik a cégekkel, tehát a cég fizet a karnak, a kar pedig a diákoknak és visszaforgatja a pénzt a képzésekbe. Egy képzés ugyanis akkor lehet sikeres, ha van plusz finanszírozási lehetősége. Ez a kooperáció lényege – ezt az együttműködési formát az első szintbe sorolom.

– Mi valósítható meg a második szinten?

– Minden együttműködési szint tartalmazza az előző szint(ek)et is, a kettes szinten témákat írunk ki projekttárgyakra az adott cégnek, például mesterséges intelligenciával kapcsolatos  vagy mobilfejlesztésekre, a JAVA speciális fejlesztéseire és így tovább. Ezek önálló labor névre hallgatnak, a diákok jelentkezhetnek rájuk, később ebből lesz a szakdolgozat vagy a diplomaterv. Eddig nem kellett külön szerződés hozzá, a kar új szemléletében azonban e mögé is szerződést csatolunk és koordináljuk, keretbe foglaljuk a folyamatot. Nem titok: akivel szorosabb a kar együttműködése, az könnyebben juthat a hallgatóinkhoz, a hallgatóink tudásához. Annak fogunk kedvezni, aki nekünk is kedvez – ez win-win szituáció. Ennyire egyszerű és átlátható ez a megközelítés.

A kar fenntartható modellben gondolkodik, hiszen működőképesnek kell maradnia, bármi történjék is. Működőképes pedig akkor lehet, ha a fiatalok perspektívát látnak a szakmában és megtalálják a számításukat az informatikai területen. A képzés akkor jó, ha garantált az utánpótlás és nem kontraszelektív. Nekünk a legjobbak kellenek.

– Eggyel feljebb lépve, mit tesznek hozzá a harmadik szinthez?

– Személy szerint a harmadik szintet kedvelem a legjobban, amikor is közösen végzünk projekteket a cégekkel. Azt kell látni, hogy minél magasabb szinten működik együtt velünk egy vállalat, annál könnyebben juthat szakmai gyakorlatot kereső hallgatókhoz – pontosan olyanokhoz, akikre szüksége van egy-egy speciális projektben vagy a napi működésben. A velünk szerződésben álló cégeknek nincsenek toborzási problémáik. Nem kellenek a közvetítők, a folyamat jól működik közvetlenül az egyetem és a cégek között.

– Ha a közös projektek a kedvenceik, említene néhány konkrét példát?

– Tavaly egy intelligens beosztás-optimalizáló algoritmust fejlesztettünk egy bér- és humán-ügyviteli szoftverekkel foglalkozó hazai cégnek. Mi találtuk ki, a kutatási eredményt matematikai módszerekkel validáltuk és implementáltuk. De együttműködtünk az egyik távközlési szolgáltatóval is egy autonóm autó projektben, amikor elindította Budapest első állandó, élő 5G bázisállomását. Vagy autópálya-táblák vezérlésére irányuló szoftvert is fejlesztünk éppen. Azonban fontosnak tartom kiemelni, hogy az egyetemnek nem az a célja, hogy egy új terméket dobjon a piacra. Az alapot, a kezdeti lökést adja meg ehhez a cégeknek, valamint egy olyan speciális tudást, hogy mélyebb ismereteket igénylő területen segítse a termék- és szolgáltatásfejlesztést.

Pozitív példák a gyakorlatban: így működik együtt az egyetemi és az ipari szféra

– Pekingben tavasszal stratégiai együttműködési megállapodást kötött a Szegedi Tudományegyetem egy kínai információs és kommunikációs technológiai óriásvállalattal. A multi célja, hogy bekapcsolódjon a magyar kutatás-fejlesztésbe és a magyar felsőoktatás támogatásába, ennél konkrétabban pedig a szoftverminőséggel és annak vizsgálatával kapcsolatos fejlesztési tevékenységeket támogatja majd.

– Nyár elején érkezett a hír, hogy a magas szintű kutatás-fejlesztési, innovációs és képzési együttműködés biztosítása érdekében stratégiai megállapodást írt alá a Semmelweis Egyetem az egyik hazai gyógyszergyártó nagyvállalattal. A megállapodás keretében a vállalat PhD-hallgatóknak szóló ösztöndíjprogramot, valamint tehetséggondozó pályázatot indít szeptembertől az egyetemen. Emellett a gyógyszerészképzés megújításában és az egyetemen megvalósuló kutatás-fejlesztési tevékenységben is együttműködnek majd a felek.

– Ugyancsak nyári hír, hogy együttműködési megállapodást kötött a Szent István Egyetem és az FKF, ennek célja a hazai és nemzetközi képzés és kutatás általános támogatása mellett annak elősegítése, hogy a települési eredetű zöldhulladék és az abból készíthető komposzt mezőgazdasági hasznosításával, ennek növény- és talajvédelmi vonatkozásaival kapcsolatos kutatásokkal, a mezőgazdasági tudományok területén erősödjön az oktatás, az innováció és a gazdasági gyakorlat kapcsolatrendszere.

 

– Hova lehet még fokozni az együttműködést?

– A negyedik szint a dedikált labor, és bár több vállalatnak van saját laborja a BME-n, ezt a szintet már kevesebb cég tudja elérni. Amit viszont látni kell, hogy a karral való együttműködési lehetőségek mindenki számára adottak. A kkv-kat sem zárjuk ki: az Ipar 4.0 Technológiai Központunkban kifejezetten olyan szcenáriókat mutatunk a gyártásban érdekelt kis, termelő cégeknek, amelyek fókuszában például az áll, hogyan lehet hatékonyságnövelő megoldásokat fejleszteni a kkv-szektorhoz illeszkedő árszínvonalon. Nem több száz milliós befektetésekről van szó, hanem például arról, hogyan csökkentheti egy kkv a selejtjét; hogyan optimalizálhatja jobban a logisztikáját és így tovább. Mindezt egy program keretében ismerhetik meg a cégek – a megoldásokat akár testre is szabhatjuk számukra, ez is egy együttműködési forma lehet.

 

– Az elsők között gratulálhatunk dékáni kinevezéséhez. Érezhetően nagy a lendülete és határozottak az elképzelései.

– Olyan nyitottságot és rugalmasságot akarunk megvalósítani az ipar felé, mint még soha. Nincs olyan, amit törvényes keretek között ne tudnánk megvalósítani. De másik példát is említek a nyitottságra: a tantervreform kapcsán konzultálni fogunk a nálunk regisztrált cégekkel. Azoknak akarunk kedvezni minden szinten, akik együttműködésben állnak velünk. Ezt a szemléletmódot szeretném érvényesíteni, mert az a célunk, hogy mindenki nyerjen.

A kar minden kornak meg kell, hogy feleljen. Arra a gyors változásra, ami az IT-szakmában történik, nekünk kötelezően reagálnunk kell. A BME VIK képes olyan fenntartható modellt felmutatni, ami arra épít, hogy minél több saját bevétele legyen az állami költségvetéshez képest, éppen azért, hogy biztosítsa magának azt a szabadságot, hogy eldönthesse, mit és hogyan akar a stratégiájába illeszteni, és mire mennyit tervez költeni. Ez a kar tele van tudással és olyan kompetenciával, ami értékesíthető: „Competence as a Service” formában gondolkodunk.

– Sokszor idézi Széchenyi István egyik gondolatát, miszerint „Egy generáció álmait egy másik generáció valósítja meg”. Ön milyen álmot visz tovább az elődöktől?

– A mestereim arra tanítottak, hogy a jó munka mindig megtérül. Ebben és a kemény munkában hiszek. A kar 70 éves lesz az új tanévben. Az előző generációk mindent megtettek azért, hogy szilárd alapokat tegyenek le – nekünk. Ezt a bázist, ezt az alapot megkaptuk. A mi feladatunk, hogy az eredményeket és a lehetőségeinket még jobban kiaknázzuk. Az a célom, ha valaki kimondja azt a szót, hogy „informatika” vagy „villamos”, a BME VIK legyen az első gondolat, ami az eszébe jut. Az a célom, hogy a lelkében legyünk minden szakmai fórumnak.

Három szerepünk van a világban: az oktatás; a kutatás-fejlesztés az eredmények felszínre hozásával; valamint az, hogy tartalékot képezzünk a jövő generációinak. Nem kizárólag anyagi tartalékot, hanem szemléletmódot, munkamorált, kultúrát.

Karrierszkenner

Kíváncsi, hol dolgozik egykori kollégája, üzleti partnere?
Szeretné, ha az ön karrierjéről is hírt adnánk?

Böngésszen és regisztráljon!

Jelenleg 2074 személy szerepel adatbázisunkban.
Az utolsó regisztrált:Németh Péter

A legkeresettebb emberek:

Cégszkenner

Melyek az ict-iparág legfontosabb cégei?
Melyek a fontosabb felhasználók más iparágakból?

Regisztrálja cégét Ön is!

Jelenleg 4964 cég szerepel adatbázisunkban.
Az utolsó regisztrált:ADAPTO Solutions Kft.

A legkeresettebb cégek: