Menü

Kiemelt témánk

Feliratkozás


Eseménynaptár

előző hónapkövetkező hónap
dan_shechtman
Dan Shechtman és Beck GyörgyForrás: ITB

Nobel-díjas tudós, aki vállalkozói ismereteket is oktat és gyerekekkel, gyerekeknek készít tévéműsorokat a tudomány népszerűsítésére, és aki szerint nemzetközi összefogás kellene a tudománytalan áligazságok elleni fellépéshez. Dan Shechtman idén elnyerte a Neumann professzori címet – ebből az alkalomból beszélgettünk vele.

– Amikor a később Nobel-díjjal elismert felfedezését tette 1982-ben, a tudományos közvélemény nem fogadta el azt. Hogyan hatott önre, hogy sokáig erős ellenszélben kellett dolgoznia, kutatnia?

– Nem rázott meg különösebben. Kísérletező tudós vagyok, és biztos voltam benne, hogy a kísérleteimet helyesen folytattam le. A módszerekben nem lehetett hiba, mert a kísérletekhez használt elektronmikroszkópos technológiát is jól ismertem, olyannyira, hogy PhD-s hallgatóknak tartottam kurzusokat az elektronmikroszkópos vizsgálatok elméletéről és gyakorlatáról. A kérdés ezért csak az volt, hogy miképp lehet megmagyarázni az eredményeimet. Már csak azért sem kételkedtem az igazamban, mert tudományos ellenfeleim, élükön Linus Paulinggal, aki a 20. század legnagyobb kémikusa volt, velem ellentétben nem voltak szakértői az elektronmikroszkópoknak. Ezért aztán csak folytattam a munkámat és a végén kiderült, hogy én láttam helyesen a dolgokat. Jó tíz évig tartott, amíg elismerték az igazamat, de azóta számtalan tehetséges és elkötelezett tudósnak hála virágzó tudományág lett a kvázikristályok kutatása.

– Az elmúlt 40 évben az információtechnológia robbanásszerű fejlődése milyen módokon változtatta meg a tudományos munkát?

– Minden területen óriási új lehetőségeket nyitott meg, de hadd említsek két, talán triviálisnak tűnő példát. Az egyik, hogy amikor én tettem a felfedezésemet, az 1980-as évek elején, a kutatók, tudósok még egyáltalán nem tudtak gépelni. Gépírónők ültek az irodákban, és ők gépelték be a kísérletek jegyzőkönyveit, a cikkeket és más anyagokat. A modernitást akkoriban az IBM gömbfejes írógépei jelentették. Ma meg ugye mindenki előtt ott van a számítógép, és mindenki maga ír mindent. A másik dolog, hogy nem csak bevinni egyszerűbb az adatokat, hanem megtalálni is. Régen még külön gyűjteményben jelentek meg az új szakcikkek rövid összefoglalói, és ami felkeltette az érdeklődésünket, külön kértük be: levelet írtunk és nyomtatott formában jött a cikk, a folyóirat. Ehhez képest mára az információ sokkal könnyebben elérhető és óriási mennyiségben áll rendelkezésre. Ennek viszont van egy nem kívánt mellékhatása: a mind több szakcikk között egyre több a nem megbízható. Minél több az információ, annál nehezebb elválasztani, hogy ezek közül mi a helyes és mi nem. Számos országban anyagilag is ösztönzik a kutatókat a publikálásra, a folyóiratok kiadása pedig óriási üzlet lett, így aztán sorra jelennek meg a nem mindig magas színvonalú munkák. Hiába vannak szerkesztői bizottságok és független értékelők, számtalan esetben találkoztam felháborítóan helytelen megállapításokkal szakfolyóiratokban, szakcikkekben.

– Az az érzése az embernek, hogy a tudomány és a tudósok bizalmi válságon mennek keresztül. A nagyközönség olyan tudományos tételekben kételkedik, amelyeket akár már több száz éve evidenciaként kezelünk, a Föld alakjától kezdve az evolúción át a védőoltások hasznáig. Mi történt a tudománnyal?

– Az álhír, a babona az emberiség egyik legrégebbi találmánya, egyáltalán nem új jelenség. Azt is mondhatnám, hogy a tudományos igazságra viszonylag rövid ideje hallgat az emberiség. A technológia most lehetővé teszi, hogy bármilyen információ nagyon gyorsan nagyon sok emberhez jusson el, így a tévhitek is villámgyorsan terjednek. És valljuk meg, az emberek nagy része könnyen elhiszi, amit egy számára hiteles ember mond, és lusta utánanézni, mennyi igazság van abban.

– Mit tehet a tudományos közösség, hogy helyreállítsa tudományba vetett bizalmat?

– Ez nagyon fontos kérdés. Manapság egy tudós újra és újra csalhat tudatosan, és semmi nem fog vele történni. Nincs egyfajta bírósági rendszer, amelyik eljárna a hazugságon kapott tudósokkal szemben. Pedig léteznek és működnek ilyen tudósok, én tudom. De ha valaki felhívja erre a figyelmet, még ő kerülhet bajba. Hadd tegyek ezért itt és most egy javaslatot. Fogjanak össze a világ tudományos akadémiái, és dolgozzanak ki valamilyen eljárást ennek és a tudományos élet egyéb problémáinak a kezelésére. Alakítsanak ki egy testületet, amely foglalkozna az áltudományos tévhitekkel, a szándékos hazugságokkal. Ha felmerül egy kérdés, felkérik a téma legjobb szakértőit szerte a világon, és ők helyre teszik a dolgokat. Az ő ítéletükben meg lehet bízni, és fontos lenne, hogy foglalkozzunk a tudományos csalásokkal, mert azok a tudománynak és a világnak egyaránt ártanak.

– A természettudományok egy másik gondja, hogy fogyóban van az utánpótlás. Miközben egy kisgyerek szeret mindent szétszedni, összerakni, az egyetemeken egyre kevesebben tanulnak természet- és mérnöki tudományokat. Hol veszíti el az oktatás ezeket a gyerekeket és mit lehetne tenni, hogy ne veszítse el őket?

– Ezt én is rendkívül fontos kérdésnek érzem, és igyekszem is tenni a helyzet megváltoztatásáért. Szerintem az a legfontosabb, hogy minél hamarabb, lehetőleg már az óvodában kezdjük el a természettudományok oktatását. És itt igazi tudományra gondolok, persze számukra érthető és érdekes, izgalmas módon, olyan kísérletekkel, amelyek kapcsolódnak a mindennapi életükhöz. Már kis korukban megtanulhatják például azt, hogy a Nap egy természetes fényforrás, a Hold pedig nem az. Vagy azt, hogy mi a különbség a kerámia, a fém, és üveg között. Egyszerűen az lenne a cél, hogy nyissuk fel a figyelmüket az őket körülvevő világra, és racionális fogalmak szerint lássák azt. Ha a kisgyerekek ebben a korban megtapasztalják, mennyire csodálatos a tudomány, az érzés a későbbiekben is elkíséri őket. Az első néhány évfolyam tantervét ki is dolgoztam, és Haifában már elindult egy ilyen kezdeményezés. A világ számos pontjáról jönnek érdeklődők, hogy miként lehetne a módszert alkalmazni az ő környezetükben. Jó lenne, ha a világban minél több kisiskolás ismerné és szeretné meg a tudományt. Hiszen ha még ma elkezdünk ennek érdekében tevékenykedni, az eredmény akkor is csak 15-20 év múlva mutatkozik meg. De más módszerek is működhetnek. Nekem az egyik izraeli oktatási tévécsatornán van egy műsorom, ahol 6-8 éves gyerekekkel beszélgetek a tudományról és végzünk el egyszerűbb kísérleteket.

– Izraelben nagyon élénk és fejlett a tudományos élet, és az ország a startupok egyik legfontosabb szülőhelye. Van valami titok emögött?

– Titok talán nincs, munka annál több. Kezdődik ott, hogy a családokban nagyon fontosnak tartják a tanulást, sokra becsülik a jó oktatást. Ennek köszönhetően kimondottan jó a felsőoktatás, az én egyetemem, a Techion például a világ legjobbjai között van. A magas színvonalú oktatásnak köszönhetően sok a kiváló tudós is. Ez persze még nem lenne elég a startupok virágzásához, ahhoz kellenek a vállalkozói ismeretek is. Ebben is van némi szerepem, mert a Techionon én kezdtem el oktatni a műszaki vállalkozói ismereteket, még 1987-ben. Korábban évekig az USA-ban dolgoztam, Kaliforniában és Boston környékén is, ahol már élénk vállalkozói, startup tevékenység folyt. Izraelben viszont csak néhány nagyvállalat uralja ezt a területet, alig voltak kisvállalkozások. Kidolgoztam a tantárgy tervét, az egyetem vezetősége elfogadta, és 30 éven keresztül tanítottam ezt a Techionon. Ezen idő alatt mintegy 10 ezer mérnök és tudós hallgatta ezt a tantárgyat – ez az egyetem történetének legnépszerűbb kurzusa. A hallgatók egynegyede az élet egy szakaszában dolgozott startupban vagy éppen alapított is egyet, így talán nekem is van némi szerepem abban, hogy Izraelből startup-nagyhatalom lett.

– Manapság többféle véleményt lehet hallani a jövőről. Az egyik véglet szerint nem tudjuk kordában tartani a technológiai fejlődést, például a mesterséges intelligenciát, így az végül nagyobb károkat okoz, mint hasznot. Egy másik markáns vélemény szerint a gyorsuló technológiai fejlődés hamarosan minden problémára megoldást kínál, a betegségektől az élelmiszertermelésen át a környezeti károk mérsékléséig. Ön mennyire optimista a jövőt illetően?

– Azzal egyetértek, hogy a technológiát jó és rossz célokra is lehet használni, de ez nem ok arra, hogy leálljunk a fejlesztésekkel. Viszont két részre bontanám a kérdését. Egyrészt a technológiai-tudományos haladásnak van egy evolúciója, amit meg lehet jósolni. A jelenlegi fejlődést figyelembe véve biztosak lehetünk például abban, hogy egyre több lesz a megújuló, zöld energia, terjednek az elektromos autók és a rák mind több fajtáját tudjuk majd gyógyítani. De a mérnöki és tudományos munkában adódnak forradalmi változások is, amelyeket éppen a jellegük miatt nem lehet megjósolni. Mondjuk, valaki előáll egy teljesen újszerű akkumulátorral, ami alapjaiban változtatja meg az elektromos autózást. Ezt nem tudjuk megjósolni, csak reménykedhetünk benne. A jövőtől való félelem egyik fontos eleme, hogy az emberek elvesztik a munkájukat. Ilyenkor azt szoktam mondani, hogy nézzük meg, hol tartanak azok az országok, ahol fejlett a kommunikációs infrastruktúra, ahol magas fokú az automatizáció. Ezekben az országokban tipikusan 4-5 százalék a munkanélküliség. És ahol nem tartanak itt? Ott rendszerint 15-20 százalék legalább. Vagyis a műszaki-technológiai fejlődéstől nem nőni, hanem éppen csökkenni fog a munkanélküliség. Az új munkahelyek persze többet követelnek meg az emberektől, ehhez pedig jobb oktatás kell. Összefoglalva, ne féljünk a technológia és a tudomány fejlődésétől, új eredményeitől, mert az mindenkinek csak a hasznára lesz. Különösen igaz ez az orvostudományokra, mert az tényleg mindenkit személyesen is érinteni fog. Ha a politikusok nem rombolnak le mindent, amit eddig építettünk, akkor jobb világban fogunk élni.

 

Dan Shechtman

Az 1941-ben Tel-Avivban született Dan Shechtman az izraeli Technionon szerzett diplomát és doktorátust. Tudományterülete az anyagkutatás volt, és éppen egy amerikai kutatóintézetben dolgozott, amikor felfedezte az anyagok egy addig ismeretlenstruktúráját, a kvázikristályokat. (A kvázikristály átmenet a kristályos szerkezetű és az amorf anyagok között: fizikailag a kristályokhoz hasonló elrendezést mutat, de nincsenek ismétlődő struktúrái.) A felfedezés olyannyira ellentmondásos volt, hogy a tudományos közösség sokáig nem fogadta el Shechtman eredményeit. Legharcosabb ellenfele az anyagtudományok legismertebb szakértője, a Nobel-díjas amerikai Linus Pauling volt, akinek híres-hírhedt mondása szerint „kvázikristályok nincsenek, csak kvázitudósok”. A későbbi kutatások mégis Shechtman eredményeit igazolták, így úttörő jellegű munkájáért 2011-ben elnyerte a kémiai Nobel-díjat. A tudóst idén Neumann professzori címmel tüntette ki az NJSZT és a BME Szenátusa.

Karrierszkenner

Kíváncsi, hol dolgozik egykori kollégája, üzleti partnere?
Szeretné, ha az ön karrierjéről is hírt adnánk?

Böngésszen és regisztráljon!

Jelenleg 2072 személy szerepel adatbázisunkban.
Az utolsó regisztrált:Laufer Tamás

A legkeresettebb emberek:

Cégszkenner

Melyek az ict-iparág legfontosabb cégei?
Melyek a fontosabb felhasználók más iparágakból?

Regisztrálja cégét Ön is!

Jelenleg 4951 cég szerepel adatbázisunkban.

A legkeresettebb cégek: