Karrier

Shaolin-Spear.jpg
Forrás: ITB

Nyílvessző torkon, parázs talp alatt

A napi 12-14 órát lehúzó menedzsereknek – no meg a hasonló cipőben járó munkatársaiknak – évente legalább kétszer szükségük lenne komolyabb rekreációs, stresszoldó kurzusra. Erre találták ki az outdoor-tréningeket, ahol esetenként extrém körülmények között próbálhatja ki és edzheti magát az ember a globalizmushoz.

A szabadtéri (szakszóval outdoor) tréningek három fő elemből állnak: a közös élmény, a tapasztalati tanulás és a szervezetfejlesztés, amelyek aztán csapatépítő program képében jelennek meg. A komoly eredményt elérő programból azonban a szabadban kóborló külső szemlélő csak annyit lát, hogy például egy katonai kiképzőpályán egy csomó játszóruhás civil rohangál fel s alá, kel át csörlőn szakadék felett, bőgő quaddal túrja a domboldalt, vagy esetleg izzó parázzsal sütteti a talpát.


Bár igaz, az utóbbi vészterhes időkben visszaszorultak a drága eszközöket igénylő extrém erőpróbák (a visszaesésben szerepet játszott veszélyességük is), nem csökkent a kereslet a jópofa, ötletesen kitalált, ám olcsó programok iránt, mint például a kincskeresés, a számháború vagy az úttörőtábor-szervezés. Élénkül az érdeklődés a karitatív vagy környezetvédelmi indíttatású csapatépítés iránt is, azaz amikor egy cég kivonul játszóteret vagy parkot takarítani, felújítani.

Ihletik az outdoor-tréningek szervezőit távoli bennszülött népek harcossá avatási szertartásai is – érzékelteti Lecső Zsolt, a Hatteras Humán Fejlesztő Kft. ügyvezetője, hogy jó ötletek nemcsak a szomszédban teremnek. Ezek, amellett, hogy olcsón kivitelezhetők, extrém élményt is nyújtanak, s nem kell hozzá egyéb, mint nyílvessző, dárda vagy egy rakás fa. Például a hopi indiánok torkuknak szegezett nyílvessző meghajlításával bizonyítják felkészültségüket (a kínai Saolin-papok ugyanezt csinálják, csak dárdával), az etiópok bungie-jumping mutatványt hajtanak végre, és sok helyütt dívik a tűzön (parázson) járás.

Ezek a próbák a maguk természetes közegében sem teljesen sérülésmentesek, így szükség van a városi életmódot folytató, elpuhult, de pörgő menedzserek felkészítésére, „lelassítására”, illetve a felhasznált eszközök biztonságossá tételére. A racionális, fizikai, érzelmi és spirituális elemeket tartalmazó felkészítés keretében az emberek megtanulnak magukra figyelni, befelé fordulni, koncentrálni, egyidejűleg a kiképzők – a nyílvesszős próba esetén – a szó szoros értelmében letompítják a gyakorlatot. Ami így abszolút veszélytelen, viszont látványnak félelmetes – mindemellett a benne részt vevő átéli, hogy képes saját határai kiterjesztésére. Az avatási próba lényegében nem is annyira a fizikai alkalmasság, mint inkább a döntési képesség próbája; végső soron, hogy az illető szilárdan bízik-e magában, a trénerben és a csoportban.

„Ha jól állítanak össze ilyen programot, a hosszan tartó hatás sem marad el: a munkatársak jobban megismerik egymást, jobban tudnak összpontosítani, oldódik bennük a stressz. Az outdoor-programok óriási előnye emellett, hogy a résztvevőknek mindig csinálniuk kell valamit, állandóan tele van a kezük, s így közben nem tudnak álarcot tartani maguk elé” – utal Lecső Zsolt arra, hogy a valós személyiség megmutatása, egymás jobb megismerése növeli a bizalmat és a közös munka hatékonyságát, a közös élmény pedig további kommunikációra sarkall.