Menedzsment

Jane Austen waxwork_web.jpg
Forrás: Jane Austen Centre, Bath (GB)

Szürkeség és balítélet – Egy alig ismert ember leköszön

Sok évvel ezelőtti jegyzetem került a kezembe, és elgondolkodtatott. Most valahogy érvényesebbnek tűnik, mint 20 esztendeje.

„Munkatársam volt. 3 évig dolgoztunk egy épületben. Talán ha ez idő alatt kétszer egy asztalnál ebédeltünk. Ekkor is alig néhány szót váltottunk egymással. Ha a folyosón összefutottunk, köszöntünk egymásnak: – Szia! – Szia! – Ennyi.
Tipikus élménye egy többszázfős vállalat vezetőjének.

Aztán egy kedden jött a hír: autóbeleset miatt kórházban fekszik súlyos agysérüléssel, életveszélyes állapotban.
Ekkor gondolkodtam el: semmit nem tudok róla. Igazság szerint, amikor a nevét mondták, nem is tudtam az arcát mögé képzelni. Meg kellett néznem az intranetünkön. Hát nem borzasztó?

Ismeretlen telefonáló értesítette a céget állapotáról. Addig szinte fel sem tűnt hiánya. Körbekérdeztem, ki tud valamit róla. Nős? Vannak gyermekei? Hogyan él? Kit lehetne felhívni érdeklődni róla?
Senki, de senki nem tudott válaszokat adni a kérdésekre. Úgy tűnik, érdektelen volt mindenki számára. Átlagos. Szürke. Nem számított.

Ettől hirtelen fontos lett számomra. Kezdtem kutatni mi történt vele valójában. Megrémített a gondolat, hogy úgy megy el mellőlem valaki, hogy a világon nem hagyott még egy halvány karcot sem senkinek a lelkében. Egyszerűen nem emlékeznek rá. Volt egyáltalán értelme a 42 évnek amit végigcsinált?! Ez borzasztó!

Aztán elmerengtem, hogy vajon én nem egy hasonló szürke senki vagyok-e mások szemében?
Egyáltalán van olyan, aki nem az?”

Ennyi volt a korábbi jegyzet.
Az aktuális frissítés: figyeljünk jobban egymásra! Nyitott szívvel és érdeklődéssel!

Németh László, Gordio - Solution Focus Brief Coach
és a LinkedInen