Karrier

28_keringo_420
Forrás: -

Fejcserés keringő

Kis országban, szűk szakmai közösségben mindig felkapjuk a fejünket, ha egy it- vagy telekom-felsővezető „új kihívásokat keresve” távozik cégétől. Az okokat, a bennfenteseken kívül, csak találgatják – így tesznek a fejvadászok is.

Kis hazánkban az utóbbi 1–2 évben a termékek életciklusainak rövidülésével egyetemben mintha rövidülne az infokommunikációs cégek csúcsvezetőinek piaci életciklusa is. Tíz évvel ezelőtt akár 6–7 évig is regnált egy ügyvezető vagy vezérigazgató az adott cég élén, s ha ment, alig akartuk elhinni, hogy ő már nem „szereti” tovább azt a vállalatot – pedig amíg vezette, mennyit papolt a lojalitásról. Ma viszont már ott tartunk, hogy ha két évig kihúzza valaki egy cégnél, már törzsgárdatagnak tekintjük, s távozásán alig morfondírozunk öt percnél tovább.

 


 

 

Kalap és útilapu

A vezető menedzserek vagy maguktól veszik kalapjukat, vagy útilaput kötnek a talpuk alá. Mindkettőre bőven akad példa a magyar menedzserpiacon is.

Magától is több okból megy el valaki. Úgy érzi, túl sokáig ült egy helyben, megunta a szakmának azt a szeletét vagy a tulajdonosok, illetve a regionális főnökök cseszegetését, vagy egyszerűen kapott a konkurenciától egy jó ajánlatot. Vagy ebben a sorrendben…

Elküldeni is két-három fő ok miatt szokták a csúcsvezetőt. Nem örülnek, ha az egyes számú ember nem hozza az elvárt eredményt. Ezt régebben – a válság előtt – jobban tolerálták, hiszen, ha multiról van szó, Magyarország csak kerekítési hiba a globális sorok között, a magyar tulajdonos pedig esetleg atyaian elnézte. Ahogy azonban szűkülnek a büdzsék, minden forintot (dollárt, eurót) meg kell fogni. Aki tehát röpke esztendő után tragikus hirtelenséggel kezd el új kihívásokat keresni, szinte biztos, hogy nemteljesítés miatt tették lapátra – fogalmaz egy neve elhallgatását kérő fejvadász.

Állami okok

A versenypiac szűkülésével egyre több cég várja a csodát: az állami megrendeléseket. Ezek a vállalatok így hajlamosak arra, hogy a pályázati világban és kormánykörökben (jobban) járatos emberre cseréljék vezetőjüket.

Kerülhet valaki szakmai-koncepcionális összeütközésbe is főnökeivel, s ilyenkor akár több évtizedes szolgálat után áll fel a székéből. De eshet az ember átszervezés áldozatává is. Ilyenkor érdemes elgondolkodni, hogy ha ajánlottak is neki más pozíciót, miért nem fogadta el?

 

Nem tragédia

Ha valakit ma kirúgnak, sem az érintett vezető, sem a piac nem tekinti orbitális bukásnak. Ugyanis a ma csúcsvezetőjének nimbusza és felelősségi köre közel sem akkora, mint néhány évtizede volt. Nem járunk talán messze az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy ha egy vezérigazgató egyben üzletágvezető is, akkor elsősorban üzletágvezető, s csak azért vezér, mert olyannak is kell lenni. Igaz, a port el lehet rajta verni.

A csúcsvezető jelentőségének csökkenése megmutatkozhat a fizetésében is. Míg egy karizmatikusnak tartott vezetőt megdobtak évi 60–70 millióval, kevésbé kiemelkedő utódja ennek talán már csak a felét kapja – vélekedik informátorunk.